Forditó

Összes oldalmegjelenítés

2012. december 29., szombat

Hard blues rock

A téli szünetben úgy gondoltam néhány alig ismert bandát mutatok be, melyek a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején működtek és hírük szinte alig jutott el kontinensünkre. Ilyen banda volt a kiváló amerikai Chariot nevű trió is.


Chariot      (USA)
Michael Kaplan - Vocals, Guitar
Pug Baker - Drums
Larry Gould - Vocals, Bass
1969-ben Los Angelesben alakult rocktrió, melyet Michael Kaplan gitáros-énekes, Pug Baker dobos valamint Larry Gould basszgitáros-énekes hozott létre. Gould korábban a The Knack nevű szintén Los Angeles-i bandában szerepelt, mely 1965-től 1969-ig működött. A Chariot helyi klubokban kezdett fellépni, és műsoraikon a tipikusan amerikai hard blues rockot játszották. Kicsit a Cream, kicsit a Mountain hangzásvilága volt rájuk jellemző, ezt spékelték meg nagyon finom soul-os elemekkel. A trió vezéregyénisége Kaplan volt, akinek gitározásában keveredtek a bluesos, hardos elemek, és sokkal előbbre mutatott korának pszihedelikus világánál, ezenkívül minden dal az ő nevéhez fűződött. Pug Baker dobos angol származású volt, és korábban több kisebb nevű amerikai bandában játszott, mint pl. a Rocking Horse, vagy a Waves. Egész Kaliforniában ismertek lettek, és az 1970-es évet szinte végigkoncertezték. Studióba 1971-ben vonultak, és elkészítették a trió első és egyetlen nagylemezét. Az albumot a National General kiadó forgalmazta, mely egy Hollywood-i filmstudió tulajdona volt, de a neves Buddah lemezkiadóval volt szerződése.  Egy nagyon érdekes és eredeti hangzású lemezt hoztak össze a fiúk, néhol az az érzése a hallgatónak hogy a James Gang vagy a Grandfunk hagyományokat követik.  A nyitódal a „Yolanda Jones” egy rock and roll nóta, remek gitárbetétekkel.  Tipikusan amerikai rockhanzás szólal meg a „You Let Me Love You” című kompozícióban.  A „Gamblin’ Man” a lemez egyik legjobb dala a maga hétpercével, és remek blues-os hangzásával. Itt is kiemelkedő Michael Kaplan fuzzy gitárjátéka, melyben a blues és az amerikai country-rockos hangzások egyaránt felfedezhetők. A lemezt záró „Poor Man Blues” is a legjobb dalok közé tartozik. Az egész lemezre a precíz hangzás, a pontos játék jellemző. Szinte hihetetlen hogy ez a nagylemez nem aratott komoly sikereket, pedig nagyon megérdemelte volna. Nem is véletlen, hogy a zenekar nem folytatta, és 1971 végén megszünt. Lemezük később többször is ujra és ujra megjelent, és ma már a hetvenes évek amerikai hard blues zenéjének kiemelkedő korongjának számít. A trióból csak a dobos Pug Baker lett ismert a későbbeikben, hiszen ő a kétezres években alakult Ghost Riders nevű amerikai southern rock csapat dobosa lett.
album
Chariot (1971 National General)
1. Yolanda Jones - 3:32
2. You Let Me Love You - 3:50
3. Gamblin' Man - 7:09
4. The War Is Over - 2:59
5. Home Wreckin' Mama - 1:55
6. Hey People - 3:25
7. Variety Woman - 3:09
8. Got To Be A Lover - 3:08
9. Poor Man Blues - 6:47




















1 megjegyzés: